Az alábbi rövid, egyszerű gyakorlatot bárki elsajátíthatja, aki késztetést érez arra, hogy hétköznapi, „profán" tevékenységein keresztül nyíljon meg a spirituális út felé.
Sokan vonzódnak ezért az extrém módszerekhez, mert ettől ők is különlegesnek érzik magukat. Fogadjuk hát meg a zen mesterek tanítását, és maradjunk egyszerűek, tanuljunk a hétköznapi eseményekből, tegyük életünk minden pillanatát spirituális élménnyé:
Kezdhetjük étkezéseinket azzal, hogy az asztalhoz ülve néhány másodpercre behunyjuk a szemünket, és tudatosítjuk magunkban, hogy itt vagyunk, és most vagyunk itt. Ez a tudat csendes megnyugvással tölti el az embert, megérezve, hogy a világban rend uralkodik, még ha ennek a rendnek a felfogása túl is van a lehetőségeinken. Fordítsunk egy kevés figyelmet arra, hogy milyen érzetek vannak jelen testünkben. Ha feszültséget, idegességet érzünk, figyeljünk tovább befelé, és várjuk meg, amíg a feszültség elmúlik, sóhajtsunk néhányat, és hagyjuk, hogy elmosolyodjunk azon a sok jelentéktelen dolgon, amelyek életünket olyan zajossá és nyugtalanná teszik. Ez a csendes derű létrejön, valahányszor elfogadjuk a pillanat teljességét, amelyben feloldódik minden bajunk és kétségünk.
Nem eggyé válunk, mert az feltételezné, hogy előtte különböztünk, inkább mintha visszaállna a dolgok természetes, eredeti állapota. Tudatunk nyugodttá és befogadóvá válik, felhagy azzal a folytonos törekvésével, amivel fenntartja énünk határainak illúzióját. Érezhetjük, amint ez a rengeteg energia, amelyet eddig az egó megteremtésére fordítottunk, most szabadon áramlik testünkben és szellemünkben, megfoghatatlanul, olyan természetesen és magától értetődően., hogy szükségtelennek tűnhet akár az is, hogy megfigyeljük.
Az első alkalmak során talán nehéz befelé fordulnunk és sokszor visszatér figyelmünk a külvilág zajához, esetleg kizökkentenek a jelenlévők, vagy gondolataink tolakodnak be passzív elmélyedésünkbe, azonban kis gyakorlással elérhetjük a figyelemnek azt a derűs, békés összeszedettségét, amely minden étkezésünket - vagy bármely más cselekedetünket - maradandó, és a legjobb értelemben vett spirituális élménnyé tehet.