Milyen a mi testünk? Csak anatómia?

2009. február 11. Írta: Varga János

Az emberi test mindig is az érdeklődés középpontjában állt. Amennyire vissza tudunk menni az időben, tapasztalható egyfajta kíváncsiság: milyenek vagyunk? Ami látható, azt arra érzékeny emberek ábrázolták, maradtak ránk domborművek, szobrok, festmények, amelyeken megjelent az emberi test.

Milyen a mi testünk? Csak anatómia? Valahogy ez mégsem volt elég! Tudni akartuk, hogy mi van ott bent! Erre biztos nem a legrégebbi, de talán a legrészletesebb, és a mai napig hozzáférhető, látható alkotások sorozata: Leonardo Da Vinci művei, melyek tisztán, élethűen mutatják az emberi test legeldugottabb anatómiai zugait is. Azóta persze a tudomány nagyot haladt előre, egészen a kvantumfizikáig jutottunk, vagy talán még tovább, nem is tudom. De az biztos, hogy ma már nincs olyan alkotó elemük, amit rövid idő alatt ne tudnának a szakemberek monitorra varázsolni nekünk, láthatóvá tenni virtuálisan, ha éppen úgy szeretnénk.

De mielőtt a jelenben lehorgonyoznánk, mégis először a múltat vegyük górcső alá!

Ha megnézzük a múlt nagy kultúráit - gondolok itt a kínai, indiai, tibeti, egyiptomi, maya kultúrákra - mindenütt megtalálhatóak az érdeklődő, kutató ember emberábrázolásának, sajátos látásmódjának, eredményei. Szinte mindenütt megtalálható a mumifikálás, és az ezt körülölelő szokások, valamint a szerveinkhez köthető hiedelmek, a betegségre, gyógyulásra, életre, halálra vonatkozó leírások, rajzok. Talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy mióta világ a világ, azóta igyekszünk kielégíteni tudásszomjunkat e kimeríthetetlen témakörben.

Igen, de hogy jön most ide a kvantumfizika? Az ősi sok ezer éves kőbe vésett ábrázolások sora? Mit lehet itt ma kezdeni ezekkel az információkkal, hogy segít, vagy éppen hátráltat egészségünk megtartásában?

Bizony nem könnyű eligazodni ebben a mai kommunikációs őserdőben, és még nincs vége!

Ha bemegy az ember a rendelőintézetbe, vagy a kórházba, sok szép színes ábrán láthatja a testet, annak ép, vagy a már beteg ábrázolását. Természetesen azt is, hogy mely gyógyszer, vagy műtét az, amelyik a betegséget elpusztítja, vagy ha tönkrement a szervezet, eltávolítja az érintett szervünket. Ezeket a képeket nem véletlenül teszik elénk, megpróbálják ránk beszélni, hogy ha valami kikerül a testünkből, utána pont úgy lehet majd élni, mint előtte, de lehet, hogy még jobban! Én ezzel messzemenően nem értek egyet! Hogy miért nem? Mert a test azon túl, hogy egy elektromos, és biokémiai egység, nemcsak erek, hajszálerek, idegek, és nyirokrendszer szövevénye! Nem feledkezhetünk meg a következőkről sem: energiapályák, energiapontok, szellem, lélek, gondolatok, érzelmek központjai - testei - az aura alkotórészei (hogy csak a legfontosabbakat említsem). Ezek is pont úgy bennünk találhatók, mint sok-sok más, szemmel nem látható alkotórész! Azért kell erről beszélni most a XXI század elején, mert a fent említett tudományok tanulmányozásakor döbbenhetünk rá, hogy milyen gazdag, gyönyörű, és tökéletes ez a teremtmény, amit mi EMBER-nek hívunk. Az Isten ilyen tökéletes teremtményét nem szabad kiszakítani természetes egységéből! Írva vagyon, hogy "ami fent az lent, ami kint az bent". Ez azt jelenti, hogy a semmiből nem lesz valami, de a valamiből, amit gondolok, cselekszek, annak várhatom a következményeit! Pl. ha azt mondogatom, hogy nekem ez túl nehéz, akkor fáj a vállam, elcsúsznak a csigolyáim a teher alatt, nyomják a kilépő idegszálakat: kész a lumbágó. "Ami fent az lent, ami kint az bent", hát nem érdekes?

A régi kor embere felfedezte nekünk, hogy a tenyéren, lábon, karon, arcon, fogakon, nyelven, orron, szemen, skalpon, fülön megtalálható az emberi test anatómiája teljes egészében, minden szervével együtt!

Ezeken a területeken megszámlálhatatlan idegvégződés van, amik a gyógyítandó szervhez, szervekhez viszik az információt érintéskor - stimuláláskor. A mai kor emberének is ismerős alternatív tudományok egész sorát láthatjuk magunk előtt. Tenyéranalízis, reflexológia, oszteopátia, csontkovácsolás, akupresszúra, akupunktúra, íriszdiagnosztika, energia, és szellemgyógyászat, masszázsok. Ezek csak technikák, és különböznek is egymástól, de mégis egységesek abban, hogy holisztikus gondolkodásmódon alapulnak, ami azt jelenti, hogy ezen területek egységes egésznek tekintik az embert,úgy is gyógyítják, miközben sokszor csak egy adott területet kezelnek. Természetesen az eredmények is ezt mutatják: nemcsak arra a szervre hatnak, amit kezelnek, hanem (mellékhatásként) más szervek is meggyógyulhatnak pl. a lelkünk, mert ő is egy szerv! Az is lehet, hogy rátalálunk a nagy Ő-re, vagy kibékülünk a szüleinkkel - döbbenet ugye?

Ha nyitott szemmel járunk, csodákat láthatunk!

Az újságíró iskolában azt tanítják, hogy a téma az utcán hever. Én azt mondom, hogy a csoda is, csak nem kell mellette elmenni, észre kell venni! Csoda-e, hogy egy jó beszélgetéskor annyi endorfin szabadul fel, hogy az egész heti letargiám nyom nélkül elillan? Csoda-e, hogy ha Bach- virágterápiát, vagy aromaterápiát használok, kevés idő elteltével másként kezdem látni a világot? Hogy csak néhányat említsek a nem manuális lehetőségek közül.

Még akkor említést sem tettünk az izmaink fogságában lévő, sokszor életeken át fel nem oldott sérelmeinkről, vagy a tudatalattink titkairól! Ezzel a néhány fölvetéssel, a csodálatos ember felfedezésének néhány lehetséges elemét tártam önök elé.

Egy-egy témában neves szakértők, könyvek sokaságát jelentették meg, hogy a tudásra vágyó ember olthassa szomjúságát, ami nagy segítség mindannyiunknak.

Zárásul:

Az anatómiai test, ami külsőleg annyiféle, ahányan vagyunk, ami fáj, és vérzik, és sokszor úgy tűnik, hogy tényleg csak hús, és vér, már látszik, hogy nemcsak az, hanem nagyon sokkal több annál! Mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogy gondolkodjon el az olvasottakon, nézze meg magát a tükörben. Szeresse a testét! Ha valaki beteg, ne mindjárt a gyógyszer, vagy a műtét mellett döntsön, járja körbe a lehetőségeket, hátha rátalál a megfelelő módszerre, gyógyítóra! Ha nem, még mindig ott van a hagyományos gyógyászat, aminek a szerepét nyilván senki sem vonja kétségbe! Egyszóval nézzük magunkat másként, és döntsünk úgy, ahogy ott bent a legjobbnak érezzük! Újra egy kis selfness!

Az előbbiekben elhangzottakhoz szorosan kapcsolódik: Ha ezt a szót, hogy selfness egyszerűen fordítjuk magyarra, akkor önzőséget jelent. De ez ebben az esetben semmiképpen nem pejoratív, hiszen itt egy önmagára odafigyelő, önmaga számára fontos, önmagáért felelősséget vállaló emberről beszélünk, és nem ennek a negatív megfelelőjéről! Talán ez a néhány sor segít a most még kételkedő, racionális embernek eldönteni - ha még eddig voltak kétségei -, hogy mennyire nem csak anatómia az emberi test!


kezdőlap kapcsolat oldaltérkép rss