A gyermekrajzok titka

Ám a kisgyerekek sokkal többet felfognak és megértenek a körülöttük lévő világból és helyzetekből, mint azt mi gondolnánk. Sőt, határozott elképzelésük és véleményük is van a dolgokról, az őket körülvevő családról és világról, bár lehet, hogy ezt szavakkal, hosszú mondatokkal még nem tudják pontosan, árnyaltan megfogalmazni, ezért a rajzot választják közlési módként.

A gyermekrajz üzenet: képi nyelven megírt beszéd.

A kisgyerek soha nem rajzol fölöslegesen, fölöslegeset. Mindig oka van firkáján a formáknak és a színeknek. Ezek megfejtéséhez grafológus segítségét is kérhetjük, mivel a grafológiában alkalmazott számos szabály és vizsgálati szempont a gyermekrajzok elemzésénél is alkalmazható. Gondoljunk csak arra, hogy a gyermekrajz és a kézírás is egyfajta „nyomhagyás” a térben, a papíron, amit a közlés igénye hoz létre. Ezek a „nyomok” pontokból, vonalakból állnak, amelyeknek kiterjedése, mérete, alakja, nyomatéka, lendülete van. Az alakzatoknak (írásban szóképek, rajzokon az egyes elemek) valamilyen belső rendezőelv szerinti elhelyezkedés, egymáshoz viszonyított arány és távolság jellemzi. Emellett természetesen a gyermekrajzoknál más szempontokat is figyelembe kell venni, mint pl.: a rajzolás életkori sajátosságait, vagy a gyermekre jellemző mágikus világképet, szimbolikus gondolkodásmódot, az elemek és a színek szimbolikus jelentése stb.

A gyermekrajzokban megnyilvánul a gyermek érzelmi-akarati élete, az önmagáról alkotott képe, a világhoz való viszonyulása, a közösségi igénye, késztetései, tehát mindazon elemek, amelyek a személyiséget meghatározzák.

A gyermekrajzok vizsgálatakor is igaz az a grafológus mondás, miszerint „egy jel, nem jel”, vagyis a jeleket csak egymással való összefüggéseikben szabad értelmezni. A teljesség igénye nélkül, nézzünk pár elemzési szempontot, amiből sok érdekes dolgot megtudhatunk gyermekünkről.

Az ábrák elhelyezkedése a lapon a lelki életre utalnak. Megmutatják, hogy a gyermeket inkább a szellemi vagy a mindennapok történései, eseményei érdeklik-e jobban, illetve, azt is, hogy a kicsi az anya vagy az apa személyéhez kötődik-e jobban. Az elemek mérete az önértékeléséről ad tájékoztatást. Ha túl pici, keskeny ábrákat találunk, akkor a gyermek gátlásosabb, szorongóbb, ha nagyok az ábrák, akkor magabiztosabb, határozottabb.

A választott színek jelezik, hogy milyen temperamentumú a gyermek, mennyire intenzív módon fejezi ki az érzelmeit, mennyire érzékeny. Figyelemfelkeltő jel, ha a gyermek túl sok vöröset használ erőteljes, intenzív formában, mert az indulatosságra, esetleg agresszív megnyilvánulásokra utalhat. Arra is érdemes odafigyelni, ha a gyermek rajzaiban hirtelen és sok helyen jelenik meg a fekete szín, ami szomorúságra, veszteségre utal, és jelzi, hogy történt valami a gyermekkel, amit nem tud feldolgozni. A vonalak nyomatéka, erőssége a gyermek energiakészletéről árulkodnak, formájukból, alakjukból pedig a gyermek érzelmi dinamikájára következtethetünk. A satírozás, színezés ügyessége, hirtelen irányváltásai vagy kontúrvonalon való túlszaladása jelzi, hogy a gyermek mennyire képes betartani a szabályokat, mennyire tudja kontrollálni önmagát, viselkedését, érzelmi megnyilvánulásait.

• Szabó Szilvia
• Okleveles grafológus
• www.azirastukreben.hu