Kapcsolataink hogyan formálnak minket?

Ezen túl a költőktől, íróktól, festőktől megszoktuk, hogy korszakokra lehet felosztani életpályájukat. Ez rendszerint attól függ, hogy hol születettek, kiktől tanultak, kik voltak a barátaik, kortársaik, szerelmeik. Természetesen a felsorolás nem teljes, de talán mégis érzékelhető, hogy egy emberi élet milyen összetett, milyen gazdag, sokszínű, és bonyolult. Ebből következik, hogy sosem volt, és soha nem is lesz könnyű eligazodni az életben, de ez éppen ettől olyan szép. Ha visszatekintünk, hogy mely korszakunkban mi, vagy ki volt a meghatározó számunkra, akkor azt is fogjuk látni, hogy van ebben valami sorsszerű és ez a sorsszerűség átível az életeinken, ezért kapcsolatainkat is nagyban befolyásolja. A saját akaratunk, és az aktuális inkarnációnkra felvállalt életfeladataink határozzák meg, mikor születünk le, és azt is hogy kik lettek a szüleink.

Az életünkben ők az első, és talán a legfontosabb kapcsolatunk.

Általuk öltünk alakot, kapunk alkatot, genetikát, családot, földrajzi helyet és ezek mind-mind formálnak, csiszolnak, segítenek, vagy sokszor úgy érezzük hátráltatnak bennünket. Sokszor hajlamosak vagyunk másokat okolni azért, mert a dolgaink nem úgy sikerülnek, mint ahogy szeretnénk.

Gyakran gondolunk olyat, hogy ebben az osztályban, munkahelyen, városban nincs egy értelmes, akivel szót lehetne érteni, mert ezek meg ezek mind ilyenek meg olyanok. Közben lehet, észre sem vesszük, hogy saját magunk elől menekülünk, élethelyzeteink, találkozásaink folyamatosan szembesítenek egy olyan tükörrel, amibe vagy szeretünk belenézni, vagy - ami a gyakoribb, hogy - nem.

Napjaink arról tanúskodnak, hogy egyre inkább eltávolodunk az egyén nagyszerűségétől, a család szentségétől, a tradíciók tiszteletétől. Nem tudjuk, és nem is érdekel minket mi történik a szomszéddal, közvetlen családtagjainkat is egyre ritkábban látogatjuk, lehet, hogy egy egyszerű telefonhívást is csak hosszú idő kihagyásával ejtünk meg, vagy csak szorítkozunk a kötelező ünnepekkori találkozásra.

Arról is többször lehet hallani, hogy a szülőnek fogalma sincs a tizenéves gyermekéről: hol, mikor, kikkel bulizik, mikor jön haza. Közben azt pontosan tudjuk, hogy XY amerikai világsztár mit reggelizett, vagy mi a jele az óvodában annak a bizonyos híresség gyerekének. Még azt is, hogy kitől és mit kapott karácsonyra ajándékként, de hogy nálunk mi zajlik, azt nem tudjuk. Igaz ennek az ellenkezőjére is számos példa van hála Istennek!

Azok az emberek, akik igyekeznek megtalálni gyökereiket akár egyéni, akár családi, akár nemzeti értelemben, egy idő elteltével stabilabb, jobbkedvű emberré, és minden értelemben egészebbé válnak.

Úgy is lehetne fogalmazni, hogy kereséseink során olyan emlékekkel, szímbólumokkal, emberekkel kerülünk kapcsolatba, amelyek, akik hatására újra abba a harmónikus közegbe kerülünk vissza, amire legbelül minden ember nagyon vágyik. Ez az állapot gyógyító hatású, mert túl tudunk lépni a visszahúzó, kötöttségeket, blokkokat okozó bajainkon, és könnyű, laza állapotunkban - mint tudjuk - a segítő erők is könnyen el tudnak hozzánk jutni, és ki tudják fejteni jótékony hatásukat.

Az egész életünk telis-tele van kapcsolatokkal.

Az első kapcsolat az életünkben a fogantatás. Majd ezt követi a magzati kor, a szülőcsatorna élménye, és a születés. A vizes meleg közeg után találkozunk egy száraz hideg közeggel, a levegővel, a légzéssel, és egyáltalán: a külvilággal. Az elején említettem a korszakokat, az élet ciklusait. Úgy látom, hogy nagyon pontosan követhető, hogy kikkel és mikor, életünk mely időszakában találkozunk. Gyermekkorunk illatai, ízei, élményei, meghatározóak egész életünkre. Nem véletlen, hiszen mi akartuk, hogy így legyen. Barátaink, szerelmeink, szobatársaink, csapattársaink, mind meghatározóak, és hatással vannak ránk, részei az életünknek. Úgy, mint egy-egy gyöngyszem része a gyöngysornak. Amikor nem szeretünk valakit, vagy egyenesen utáljuk, de lehet, hogy elmegyünk egészen a gyűlöletig, érdemes elgondolkodni az önvizsgálat lehetőségén, mint lehetséges opción. Könnyen lehet, hogy az az embertípus, akire nem tudok jó szemmel nézni, az én összetett személyiségemben valahol jó mélyen ott bujkál. De mivel nem akarom ezt tudomásul venni , elfogadni (vagy tényleg nincs róla tudomásom), ezért haragszom arra a másikra, aki tükröt tart nekem úgy, hogy erről neki sincs tudomása. Nemcsak emberekkel ápolunk kapcsolatokat, hanem a bennünk élő Istennel, valamint a hittel, vallással, hiedelmekkel, babonákkal, az egészséggel, betegséggel, pénzzel, ezotériával, könyvekkel, ételekkel stb. Felsorolhatatlan, hogy milyen hatások, kapcsolatok segítik elő a minél minőségibb élet megélését.

Természetesen az élet minden részletét nem tudjuk visszaidézni (legalábbis tudati szinten nem), és nem is ez a lényeg!

Hanem az, hogy szeressük legfőbb kapcsolatunkat, önmagunkat, (ősvalónkat). Fogadjuk el, és gondoljunk mindig jószívvel családtagjainkra, barátainkra. Mondjunk köszönetet azoknak, akik kimozdítottak minket életünk állóvizéből, még akkor is, ha először nehezünkre is esik ezt megtenni! Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy minél kevesebb konfiktusunk legyen, keressük a lehetőségeit annak, hogy varrjuk el rég el nem varrott szálainkat, és lehetőleg ne nehezítsük saját életünket! Ápoljuk kapcsolatainkat! Lehet,hogy túl idillikusnak tűnik ebben a felgyorsult életben, amit az előbb leírtam, de minél keményebb, durvább, zaklatottabb a világ, annál kívánatosabb az ellensúlyozása: a befeléfordulás.

Erre a selfness számos lehetőséget kínál!

Remélem önnek is a segítségére tudtam lenni élete áttekintésében, és abban is bízom, ha úgy érzi vannak megoldásra váró feladatai nem késlekedik, és kezébe veszi az életét! Tudnia kell, hogy soha nincs egyedül, mindig van segítség!

• Varga János
• természetgyógyász
• www.vargaselfness.hu