Gyakran hasonlítják az életet utazáshoz, amelyben mi utazók vagyunk. A jó utazó tudja, hogy ha ebben a világban boldogulni akar, és célba szeretne érni, akkor ismeretekre van szüksége.
Útitársak jöhetnek és mehetnek, de mindig lesz velünk valaki, aki utunk során a legnagyobb támaszunk, de a legnagyobb kerékkötőnk is lehet saját magunk.
Munkám során azt tapasztaltam, hogy ritkán kérnek „csak úgy” kíváncsiságból elemzést az emberek. A kézírások vizsgálata során kiderült, hogy szinte mindenkinek van egy vagy két olyan életterülete, ahol valamilyen lelki gondja, problémája van. Van, aki önértékelési problémákkal, belső félelmekkel küzd, míg másnál a munkahelyi teljesítmény-ingadozás és helytállás okoz gondot, de az is lehet, hogy az emberi kapcsolatokban (párjával, főnökével, gyerekével) nem boldogul.
Amikor nagy a nyomás rajtunk, vagy válságban van az életünk, könnyebben elbizonytalanodunk képességeink és döntéseink helyességét illetően.
A grafológiai elemzés révén tisztábban látjuk önmagunkat, és azt, hogy mi a probléma oka, gyökere. Jobban megértjük az összefüggéseket, és hogy miért cselekszünk, vagy reagálunk épp az adott módon egy bizonyos helyzetben. Sokszor már ez a tisztánlátás megadja a kezdő lökést a probléma megoldáshoz.
A fel nem ismert képességeink és igényeink tudatosítása pedig újabb ötleteket és irányt adhat életünknek, ami főleg akkor nagy segítség, ha komoly választás előtt állunk.
A grafológus nem oldja és nem is oldhatja meg a problémát helyettünk, de tanácsot, megoldási alternatívákat ad, hogy merre érdemes elindulnunk. Az már rajtunk múlik, hogy mit és mihez kezdünk a kapott információval, tanácsokkal.
Példaként vegyük azt az embert, aki leértékeli önmagát, ami gyakran szorongásban, félelemben és gátlásosságban nyilvánul meg. az ilyen személy borúsan látja a világot, az emberekkel szemben bizalmatlan, érzelmileg sebezhető, amit kifelé vagy befelé irányuló agresszióval kompenzál. Ettől függően konfliktus helyzetben vagy örökösen megalkuszik, vagy folyton támad, kritizál.